meister róbert
a romániai magyar társadalomtudományi irodalom
bibliográfiája 1989-1999

 

       bibliográfiák   » társadalomtudományi irodalom 1989-1999
    év 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999  
  szerző a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z  
  mutatók  
  intézmény a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z
  referencianév a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z  
  analitikus a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z
  szintetikus a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z
  lapok a e g h i j k l m n o p r s t u v z
  földrajzi a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű  
  szűkítés -  
   


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm

trafic ranking




 
  Transindex - A romániai magyar társadalomtudományi irodalom 1989 után

Előszó

5. A romániai magyar társadalomtudományi irodalom bibliográfiája 1990-1999.
Egyelőre csak adatbázisként konzultálható. Ez a munka a Pro-Print kiadásában 2002-ben megjelent kötet folytatása, az abból eredő tapasztalatok felhasználásával, hibáinak és hiányosságainak kiküszöbölésével, az anyaggyűjtési és feldolgozási kritériumok, valamint a szerkesztési elvek jelentős javításával, a tematikus mutatók számának növelésével.

Elsősorban abban különbözik az első kötettől, hogy míg az válogatás, ez az adatbázis viszont a feldolgozott folyóiratok társadalomtudományi anyagának teljességét tárja a kutatók elé. A gyűjtési és osztályozási kritériumok változását-bővítését jelzi az is, hogy míg az előző kötet csak a tanulmányokat vette figyelembe, a most készülő munka a tanulmányokon kívül tartalmazza a riportokat, interjúkat, recenziókat, irodalomtörténetet és -elméletet, esszéket és politikai publicisztikát, bibliográfiákat is, mindazt, ami - műfajától függetlenül - tartalmi vonatkozásaiban releváns adatokat, leírásokat szolgáltathat a társadalomkutatás különböző területei, ágai számára.

Szinte közhelyszámba megy ma már annak kihangsúlyozása, hogy az értelmezés nem annyira az írások tárgyától, mint a szövegkörnyezettől, a gazdasági-politikai, kulturális helyzettől, az értelmező ideológiai alapállásától függ. E miatt, az interpretáció és a recepció társadalmi-történelmi determináltságának felismerése miatt vált az irodalomtörténet, irodalomelmélet és kritika (is) fontossá a társadalomtudományok számára. Sok esetben a társadalomtudományi és irodalomelméleti fogalmak szinte bekebelezik, átfedik egymást. A szövegértelmezések, nyelvészeti, nyelvtörténeti tanulmányok szemantikai és szemiotikai eszmefuttatásainak társadalomtudományi jelentőségét, pluridiszciplinarítását már meg sem említeném. Biztos azonban, hogy egy társadalomtudományi bibliográfia készítője, különösen, ha erdélyi, mindettől nem tekinthet el, még akkor sem, ha tudja, hogy itt két egymástól nagyon is különböző szövegtípusról, megközelítési módról van szó. Jacques Derrida mondja erről az Autrement szerkesztőivel folytatott beszélgetésben: "Azt azért ne feledjük, hogy a közöttük lévő kölcsönhatások sokkal többrétűek, bonyolultabbak, korántsem annyira természetesek, ugyanakkor sokkal történelem függőbbek, mint első megközelítésben feltételezhetnénk […]. A két típus érdekes módón egybeötvöződhet, összefonódhat egy szövegtesten belül, és ennek az egybeötvöződésnek a tanulmányozása nem csupán egy érdekes és új diszciplína létrejöttét teszi szükségessé, hanem egyben megoldandó problémát jelent számunkra […] tanulmányozni kell mindazokat a konvenciókat, intézményeket, interpretációkat, amelyek létrehozták és működtették ezt az érdekes kölcsönhatást, az ezzel együtt járó elhatárolódásokkal, normákkal, kizárásokkal."1

Az összefonódások annyira nyilvánvalóak, hogy nehezen megoldható problémát jelentett munkámban a műfajilag szinte meghatározhatatlan, de politikai vonatkozásukban számunkra fontos írások osztályozása. Szász János, Lászlóffy Aladár, Fodor Sándor - és mások - nyilvánvalóan többet érdemlő írásait, jegyzeteit ezért minősítettem (át) politikai publicisztikává. Ugyanilyen nehéz volt Szőcs István vagy Szabó Gyula írásait besorolni. Itt is a bibliográfia tematikája által megkövetelt társadalmi-politikai relevancia volt a döntő kritérium.

Az anyaggyűjtés és feldolgozás során, egy eléggé analitikus társadalomtudományi bibliográfiát készítő információ-feldolgozó szakembernek azt az episztemológiai tételt is figyelembe kell vennie, hogy a történések nem önmaguktól, hanem csak a kontextus-függő értelmezések nyomán szerveződnek ténnyé. Itt nem csak társadalmi meghatározottságról van szó, hanem azoknak az egyéni kommunikációs szűrőknek működéséről is, amelyek az individuális tapasztalatokból eredő előzetes ítéletekből és a szocializáció folyamán átörökített előítéletekből szövődve, szelektív látásmódhoz vezetnek. Ezt elkerülendő, a bibliográfusnak arra kell törekednie hogy a tárgyilagosság biztosítása érdekében különböző szintű információs anyagokat, változatos értelmezési lehetőségeket tárjon a kutató elé. Következésképpen, a tudományos igényességgel készülő tanulmányok mellett, a politikai vagy kulturális személyiségekhez kapcsolódó interjúkat, a társadalmi kibontakozást a mindennapok perspektívájából szemléltető riportokat, visszaemlékezéseket is fel kell dolgoznia. Ezt a célt szolgálja például, az erdélyi '56-os, vagy a marosvásárhelyi 1990-es márciusi eseményekhez kapcsolódó, a tudományosság igényével fel sem lépő élménybeszámolók szerepeltetése az adatbázisban. Szociológiai, mentalitástörténeti, társadalomtörténeti szempontból ugyanilyen relevánsak a bukaresti bolhapiacról, a prostitúcióról, gyermekkereskedelemről vagy a romániai egészségügy helyzetéről írott riportok is.

Ezek a motivációs eszmefuttatások elhatárolódást is tartalmaznak: senki ne keressen ebben az adatbázisban - és a majdan kinyomtatásra kerülő kötetben sem olyan írást - verselemzést például, vagy recenziót - amely az ismertetett szelekciós kritériumoknak nem felel meg.

A jelzett szemléletváltásnak is köszönhető, hogy a most készülő bibliográfia terjedelme - és ezzel információs, valamint művelődéstörténeti dokumentum-értéke számottevően megnőtt. Míg az előző kötet csupán 3200 címet közöl egy szinte 50 éves periódus (1946-1989) publikációiból, ez az adatbázis több mint 10500 címet tartalmaz az 1990-1999 között eltelt évtized tudományos-publicisztikai munkájának terméséből. Az sem elhanyagolható, hogy a munka a feldolgozott folyóiratokban megjelent társadalomtudományi bibliográfiákat, valamint azok recenzióit is tartalmazza, tehát bibliográfiák bibliográfiájaként is használható. A megjelent kötettel szemben az is előnyt jelent, hogy a folyóiratok számmutatója lehetővé teszi az adatbázis részbibliográfiaként való használatát is. Ha a kutatás csak egy bizonyos folyóirat (pl. a Magyar Kisebbség) tartalmát célozza, e mutató segítségével a keresett anyag könnyen leválasztható. A statisztikai pontosság kedvéért, no meg azért, hogy a munka terjedelmét, a különböző folyóiratok súlyát, bibliográfiai forrásértékét számszerűen szemléltessük, valamint azért, mert ezek a számok önmagukban is információt hordoznak, itt közöljük a címek folyóiratokként való megoszlását: Erdélyi Múzeum 377, A Hét: 4000, Helikon: 1400, Hitel 74, Kellék: 126, Korunk: 2388, Látó: 300, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények: 93, Magyar Kisebbség: 354, Művelődés: 1472.2

A feldolgozott címek arányát a folyóirat profilja határozza meg: a Magyar Kisebbség, Kellék vagy Erdélyi Múzeum, Hitel anyagának 99-100%-a szerepel, a Korunk anyagaiból kb. 90%, csak a versek, novellák maradtak ki, valamint néhány - a jelzett szempontokból nem jelentős recenzió.

Más a helyzet - természetesen - az irodalmi lapok esetében. Ezek feldolgozása során elsősorban a politikai publicisztikára, valamint művelődés- és irodalomtörténeti témákra összpontosítottan válogattam. Volt mit, hiszen a bibliográfiában követhető az irodalmi folyóiratok - az irodalom Erdélyben hagyományos politikai szerepéhez kapcsolódó, majd ennek folyamatos csökkenését tükröző - arculatváltozása is. Jelzés értékű, hogy a feldolgozás intervallumában a politika és irodalom kapcsolatával, az irodalomközpontúság-vita hátterével, vagy az irodalmárok politikai szereplésével közel 100 írás foglalkozik. Gondolom, ezt senki sem tartja meglepőnek, hiszen - hogy mást ne mondjak - az RMDSZ eddigi vezetői valamennyien irodalmárok. Bár az irodalom és politika közötti összefonódást vizsgáló Bibó István szerint ez sem az egyiknek, sem a másiknak nem kedvez, én most mégis csak azt emelném ki, hogy a politikával foglalkozó irodalmi szövegeknek nem csak valóság-felmérő, hanem - éppen érzelmi töltésük miatt - el nem hanyagolható valóság-keltő és alakító funkciójuk is van. Íme, egy újabb, nyomós érv társadalomtudományi bibliográfiában való szerepeltetésük indokoltsága mellett.


Míg a rendszerváltás első éveiben a politikai publicisztika és történelmi, társadalomtudományi tematika szinte túlsúlyos volt az irodalmi folyóiratokban is, az 1994-1995-ös évektől a Helikonban és a Látóban is az irodalmi művek közlése kerül előtérbe. Hasonló, (csak tartalmában más) folyamat tanúi lehetünk egy nem irodalmi folyóirat - A Hét - esetében is: a napi politikát elemző, közvetlenül az eseményekhez kapcsolódó publicisztika helyett az ismeretterjesztő írások kerülnek középpontba. A néhol szinte már hisztérikus hangú, érzelmi alapon folyó "politizálás" helyét a - helyzetünk bonyolultságához viszonyítva - higgadt politikai elemzés veszi át. A '90-es évek közepétől a tudományos, kulturális és politikai sajtóban jellemzővé válnak a változások esélyeit szociológiai pontossággal feltáró, politikai stratégiákat kidolgozó, a közösségszervezés és önszervezés módjait-eredményeit felmutató, intézményépítési stratégiákat tartalmazó írások. Ilyenek természetesen a jelzett periódus előtt is felbukkantak, de akkor hatásuk elveszett a hangzavarban, íróik pedig, éppen tárgyilagosságuk miatt szinte gyanússá, néha gyanúsítottá váltak. Elég ha itt Szilágyi N. Sándor, Cs. Gyímesi Éva, Bíró A. Zoltán, Magyari Nándor László írásaira, vagy a Kötő József és Veress Károly között - a magyar egyetem kérdésében - kibontakozott vitára célzok. Még ha a cél végeredményben azonos is, a morális elkötelezettség pedig kétségbevonhatatlan, a szociológiai elemzés tárgyilagossága és a nemzetiségi retorika - a két megközelítésmód - közötti különbség nyilvánvaló, a reakciók önmagukért beszélnek, stílusuk egyben önminősítés is. Az idézett példák szimptomatikusak, és nem egyedülállóak. Ugyanígy hivatkozhatnék Magyari-Vincze Enikő szociálpszichológiai és intézményszociológiai írásainak fogadtatására is.

Munkámra visszatérve, ebben az összefüggésben emelném ki, hogy a bibliográfiai törzsanyag jelentős számbeli növekedése önmagában is sokatmondó, de ennél fontosabb, hogy - pontosan az anyaggyűjtési kritériumok megváltozása miatt - széleskörű rálátást biztosít az erdélyi tudományosság célzott szegmentumára, egy olyan periódusban, amikor a társadalmi-politikai változások paradigmaváltás(soka)t kényszeríttettek ki. A társadalom-tudományi szemléletmód és tematika gyökeres változása mellett, ekkor jelentkezett az az új - vagy csak közlési lehetőséghez jutott - kutatói gárda is, amely írásaival évtizedekre meghatározza majd az erdélyi társadalomtudományok fejlődését és oktatását. Ez a bibliográfia munkásságuk első, folyamatos - összefüggéseket felmutató - felmérése.

A bibliográfiai felmérésre kiválasztott folyóiratok arculatának, szemlélet-módjának és elkötelezettségének változatossága biztosítéka annak is, hogy az erdélyi magyar társadalomtudományos irodalom aspektusai a lehető legkomplexebb módon nyerjenek megjelenítést az információ-feldolgozás során. A feldolgozás intervalluma pedig eléggé átfogó ahhoz, hogy a társadalomtudományi és politikai folyamatokat megjelenésüktől, a kibontakozás folyamatosságában követhessük. Itt elsősorban az olyan témák körül kibontakozó vitákra, publicisztikai forrongásra gondolok, mint a kisebbségi jog- és érdekvédelem, az autonómia különböző (lehetséges és kívánatos) formái, a kisebbségi intézményrendszer kiépítése, a magyar egyetem-szervezés és oktatás kérdései, vagy a művelődéstörténeti és kisebbségtörténeti témák sokszempontú elemzése.

Hogy ezek a folyamatok a készülő bibliográfiában tárgyszerűen, a tudománytörténészek és kultúrszociológusok számára statisztikailag is feldolgozható megbízhatósággal nyomonkövethetőek, matematikai pontossággal kimutathatóak - csak aláhúzza a munka kötetben való megjelentetésének fontosságát. Az információ-szelekció és a feldolgozás kritériumainak változása eredményeként, már a feldolgozott címek egyszerü olvasata is lehetővé teszi annak kimutatását , hogy milyen szerepet játszottak ezek a folyóiratok az erdélyi magyarság saját történelméhez való visszakapcsolásában, jelenének alakításában, a kulturális folytonosság újrateremtésében.

Bár munkám bemutatása során episztemológiai elvekre, interpretációs problémákra is hivatkoztam, távol áll tőlem az a szándék, hogy a bibliográfiai, információ-feldolgozási munka fontosságát túllicitáljam. Világos, hogy nem a mi feladatunk a rejtett összefüggések felmutatása, a kodifikált tartalmak felfedése és értelmezése, vagy a kanonizálásba való szelektív "besegítés" (egy elfogult, irányított szelekció ezt eredményezhetné). De a mi munkánkon (is) múlik, hogy a növekvő információ-özönben megkönnyítsük a tájékozódást. Felelősséggel is jár: a nem jelzett, hibásan jelzett, nem kellőképpen kidomborított információ ma már szinte elveszettnek tekinthető. Következésképpen: az értelmezés problémája, a hozzáértés képessége, a széleskörű szakmai tájékozottság és a tárgyilagosságra való törekvés, valamint a lelkiismeretesség számunkra is kiemelt fontossággal bír.

Nem lenne baj, ha a kutatási technika - itt csak vázlatosan érintett - alapvető elemeit és a szakmai deontológia kérdéseit a könyvtáros oktatás is szem előtt tartaná. Akkor nem találkoznánk azzal a jelenséggel, hogy katalógus-cédulák másolásával készítenének bibliográfiákat, anélkül, hogy kézbe vennék a könyveket, vagy repertóriumot anélkül, hogy túljutnának egy folyóirat tartalomjegyzékén.

Végül, társadalomtudományi képzettségű bibliográfusként elmond-hatom, hogy a bemutatott adatbázis szakszerűségében, információértékében és terjedelmében minden eddigi hasonló tematikájú erdélyi bibliográfiát felülmúl, és becsülettel kiállná az összehasonlítást hasonló munkákkal nemzetközi téren is. Egyetlen "hátránya" a hagyományos fejezetesítés hiánya, ezt viszont eredményesen pótolja a tárgymutató részletessége, analitikus volta, a leírófogalmak többirányú visszakeresésének lehetősége. Mivel a tárgymutató a mai erdélyi társadalomtudományok tematikáját többé-kevésbé ismerő kutató számára túlzottan analitikusnak tűnhet, talán nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy egy ilyen munka nem évekre és nem is évtizedekre készül. Az idő múltával, igazi haszna akkor mutatkozik a maga teljességében, amikor a ma még égető kérdésekkel foglalkozó irodalmat a múlt hamujából kell majd - eléggé tájékozatlanul, a rácsodálkozás és felfedezés izgalmával - előkaparászni. Ennél is fontosabb, most már szakmai érvként szögezném le hogy ekkora terjedelem - több mint 10500 cím feldolgozása esetében az analitikusság - elengedhetetlen, funkcionális, a felhasználás eredményességét biztosító követelmény.

Meister Róbert

 
kapcsolódik
  » a szerzőről
  » az adatbázisról
  » az adatbázis szerkezete
  » szintetikus tárgymutató
  » írok a szerzőnek

 
további bibliográfiák

» A Magyar és Maros-Magyar Autonóm Tartomány bibliográfiája
» A magyar politikatudomány válogatott bibliográfiája 1993-1999
» A moldvai csángók bibliográfiája
» A nemzetiségi irodalom válogatott bibliográfiája 1922-1990
» A romániai magyar sajtó 1989 után
» A romániai magyar társadalomtudományi irodalom bibliográfiája 1946-1989
» A romániai magyar társadalomtudományi irodalom bibliográfiája 2000-2004
» Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940-1989
» Ethnic Conflict and Ethnic Conflict Management
» Magyar könyvtermelés Romániában 1919-1940
» Magyar szakirodalom Románia, Erdély és a romániai magyarság történetéről 1990-2015
» Románia nemzetiségi bibliográfiája
» Romániai magyar könyvkiadás 1944-1953
» Romániai magyar könyvkiadás 1960-1986
» Romániai magyar könyvkiadás 1990-1998
» Romániai magyar néprajzi bibliográfia

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék